Van abban valami jellemző, hogy egy majdnem egész napos semmittevés és egy jó másfél órás szakadó eső után a rengeteg észbeli képességgel megáldott kerttulajdonos háziasszony este nyolckor fogja a metszőollóját, lemegy a kertje alsó részébe és nekiáll fákat, bokrokat, sövényt metszeni. Nem zavarja, hogy rendszeresen a nyakába zúdul több liternyi víz az ágakról, nem zavarja, hogy a sövény között elsüllyed a sárban, nem zavarja a kerttulajdonos férj lesajnáló pillantása. Nem, ő élvezi, hogy nincs 35 fok, nem süt a szemébe a nap, csak metszi a fák alsó- és néhány felső ágát, a bokrok nyurga hajtásait és a sövénynek kijelölt helyről kimerészkedő dzsungelt. 

(a kép tavaly ilyenkor készült, metszés után hasonló méretűek lettek a növények, csak a fű most sokkal zöldebb:))