Mindig megfogadom, hogy ha valami bepakolok a mélyhűtőbe, felcímkézem. Aztán nagyjából két hétig tart a lelkesedés, és utána gondolkodás nélkül megint csak pakolok bele mindenfélét. Most megint olyan kaotikus állapotok uralkodnak benne, hogy a húsról nagyjából csak felolvasztás után derül ki, hogy milyen állat alkatrésze volt eredetileg. Már hetek óta csak leveszöldséget vásárolok,  és egyebeket úgy főzök, hogy egy fagyos csomagot kiszedek, és meglepetés készül belőle. Így sikerült már kockázott sertéscombból és -bélszínszeletekből, némi füstölt tarjával dúsított székelykáposztát főznöm.

Még van benne néhány halfilé, nyúlcomb és -gerinc, darált hús, és sajnos szintén beazonosíthatatlan a készétel-készletem is.  Meg több kilónyi vegyes erdei gomba - vargánya, csiperke, rókagomba. Ami részben úgy került a mélyhűtőmbe, hogy tavasztájt voltam anyáméknál a hegyen, és nagyjából három kosárnyi gombát szedtünk össze ketten két óra alatt. Szívesen otthagytam volna náluk, majd hazafelé bepróbálkoztam három telefonnal is, hátha valakire rá tudom sózni, de egyéb elfoglaltságaik miatt reménytelen volt. Így rám maradt az egész kupac, egész este anyám módszerével gyártottam a kis csomagokat. Pucoltam, aprítottam, forrásban lévő sós vízbe dobtam, szűrtem, zacskóztam, és a csomagokat ügyes kis dobozokba pakolva lefagyasztottam. Így lett négy darab, egyenként kb. 40-50 dekás gombatéglám. A többi  csomagot ugyanakkor, már fagyasztókészen vittem haza. 

Be kell vallanom, hogy gyerekkoromban a hegyen rengeteg gombát szedtünk, de elég korlátozott volt az elkészített ételek köre. Nagyon ritkán rántott őzláb vagy hatalmas fejű csiperke volt a menü, de inkább pörkölt, zöldséges gombaleves vagy tojásos gomba készült. Ezeket nagyon meg is untam, de annyira, hogy nagyon sokáig egyszerűen eszembe sem jutott a gomba, mint alapanyag. Később "kitaláltam" a gombás, tejszínes pulykaragut, majd a tejszínes gombaszósszal letakart natúr hússzeletet, de itt megállt a tudományom. 

Ilyen előítéletekkel határoztam el, hogy hétvégén pusztítom kicsit a vargánya-készletet. Mert nagyon sok van belőle, és nagyon ki kellene végre találnom azt a receptet, amit szívesen megfőzök bármikor (hallom a hangokat, hogy miért is sír, aki ennyi vargányával lakik egy háztartásban). Már megint net- és szakácskönyv-bogarászással telt el több órám, és semmit nem találtam, így nagyjából fejből készült a fokhagymás, petrezselymes vargányaragu házi szélesmetélttel.

Hozzávalók:

a raguhoz:

• kb. félkilós fagyasztott "vargányatégla"
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• 4-5 zsályalevél
• kb. 5 dkg. vaj
• só, frissen őrölt bors
  

a házi szélesmetélthez 

• 2 tojás
  
• kb. 30 dkg. rétes- és finomliszt, összekeverve
• só
  

A téglát előző este kivettem a mélyhűtőből, és a sima hűtőben olvasztottam ki. Először a tésztát összekevertem, nyújtottam, és kb. egy centis csíkokra vágtam, majd félreraktam pihenni.

A raguhoz a majdnem teljesen kiolvadt gombát jól felaprítottam, lecsöpögtettem. A vajat felolvasztottam, borsoztam, az aprított petrezselymet belekevertem, majd a jól összetört fokhagymát is beleszórtam. Amikor már illatozott, ment bele a gombaapríték némi sóval,  a zsályalevelekkel, kicsit megpirítottam, a lecsöpögtetett lével fölengedtem és kb. 10-15 perc alatt megpároltam. Közben kifőztem a tészta felét (a maradékot megszárítom, jó lesz legközelebb), összekevertem, és jó sok reszelt sajttal tálaltam.