Először kollégámtól hallottam a szilvalekváros töpörtyűs pogácsáról, ő lelkendezett róla, hogy ők rendszeresen sütnek ilyet, és milyen klassz dolog. Elég sokáig ígérgette, hogy egyszercsak majd megkóstolhatom, de jó egy év kellett hozzá. Közben megtaláltam a sokak által szidott Lehel piacon is a kisipari formáját, ami persze nem olyan, mint amit tőle kaptam kóstolóként, de elég jó, és azóta is terveztem, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom a saját gyártmányt is.

Pénteken jártam a kedvenc húsos fiatalembereknél, előttem ketten is vettek töpörtyűt, így a várakozás közben elhatároztam, most jött el a pogácsa ideje. Vasárnap délelőtt nagy szakácskönyv-olvasást rendeztem, persze ezt az érdekességet nem találtam meg sehol, de sebaj, szokás szerint megint improvizáltam. És közben átrámoltam a konyhaszekrényeimet, mert egyszerűen nem akart előkerülni a csodamasina húsdarálójának minden darabja. 

A pogi tésztájához kellett, most is csak nagyjából méricskéltem:

• kb. 50 dkg. rétesliszt
• kevés tej
• élesztő. volt egy bontott szárított élesztő fele, azt használtam
• só
• 1 tojás
• zsír (vagy bármilyen zsiradék, nekem most ez tetszett)

A töltelékhez:

• 20 dkg. darált töpörtyű
• őrölt bors
• só - csak óvatosan
• pirospaprika
• tejföl
  

Szilvalekvár

Összekutyultam a lisztet az élesztővel, sóval, tojással, némi tejjel, és elindítottam a gépet. Dagasztottam egy darabig, néha belelöttyintettem egy kis tejet, belekanalaztam a zsírt. Gondoltam, amíg kelni fog, ledarálom a töpit, tehát elkezdtem a szekrény-túrást. Jó fél óra múlva sikeresen megtaláltam a hiányzó kést és lezárót - persze most nem a szokásos helyen volt, hanem a passzírozó dobozába tettem, hogy tuti ne vesszen el:D. Végre ledaráltam, ment bele az összes fűszer, tejföl, és olyan állagúra kutyultam, amilyet a napköziben kentek a kenyerünkre. Átkavartam a tésztát még egyszer egy kevés töpörtyűkrémmel együtt, és deszkán fél centi vastagra nyújtottam. A tetejére kanalaztam a maradék kencét, jobbról-balról behajtottam a szélét, és még egyszer félbehajtottam. Pihentettem nagyjából fél órát, megint nyújtottam, hajtogattam, a kiszökő kencét visszatömködtem a helyére. Ezt vagy háromszor megismételtem, megint fél centisre nyújtottam, kb. 5*5-ös négyzeteket vágtam belőle. A közepébe kanalaztam egy kiskanál szilvalekvárt, átlósan megpróbáltam összeragasztani, és zsírozott, lisztezett tepsibe pakoltam őket. Még így is pihentettem vagy fél órát, és nagyon forró sütőbe pakoltam őket, nagyjából 25 percre. Persze szétnyíltak, kicsit elindult a lekvár, de nagyon jóízű lett, a kicsit sós pogácsatészta az édeskés lekvárral hihetetlen együtt.

A biztonság kedvéért a tészta másik felét egyszerűen pogácsának szaggattam ki, de persze annak nem volt ekkora sikere:).

Sajnos a szódáskenyér, hiába volt finom, nem volt egy nagy mennyiség. Kettőnknek elég lenne két napig, de azért húsvét hétfőn csak beeshet bárki is. Így megint ki kellett találnom valamit, ami elég gyors, nem jár sok macerával, az itthoni készletekből könnyen előállítható, és nem túl egyszerű elrontani. Ráadásul ne is legyen nagy darab, egy kis sonkával könnyen megehető legyen. Megint olvasgattam, és a ciabatta-formátum mellett döntöttem. Az, hogy nem pont az lett belőle, a véletlen - és a bénaságom - műve.

Hozzávalók:

• kb. 50 dkg. liszt
• 1 tasak szárított élesztő
• só
• kb. 2-3 dl. víz (ezt sem szoktam mérni, amennyit a tészta fölvesz)
• kb. 4 evőkanál olívaolaj
• jó sok szárított oregano és kakukkfű
• némi őrölt kömény a tetejére

A lisztbe szárazon belekevertem az élesztőt, a zöldeket és a sót, majd a robotgép dagasztójával folytattam. Beleöntöttem az olívát, a vizet, és jó 5 percig dolgoztattam. Utána kb. 1 órát kelesztettem, és megint vagy 5 percre rábíztam a gépre. Megint egy jó órás kelesztés következett (közben nagyjából 6 méternyi sövényt gazoltam ki a kertben:)). Mikor meguntam a gazolást, előszedtem a deszkát, és egy nagyjából 1/2 centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Közben rájöttem, hogy ez túl vékony lesz, így félbehajtottam, és persze megint túlnyújtottam. Újabb félbehajtás következett, de utána már figyeltem, és a nagyjából 1,5 centi vastag téglalap tetejét megkentem olívával, megszórtam kakukkfűvel, őrölt köménnyel, nagyjából 3*5 cm-esre vágtam, és olajozott sütőlapon 220 fokra előmelegített sütőben nagyjából 15 perc alatt szép pirosra sütöttem. A sütés félidejében ébredt a Férj:).

Valahogy elmaradt a kenyérvásárlás húsvétra. Voltam bevásárolni, piacon, gigában, de a kenyeret általában a szomszédos (<200 m.) pékségben szoktam megvenni. És ez elfelejtődött. Volt sonka (illetve csülök), meg rengeteg tojás, zöldség dögivel, két tanyasi csirke, meg egy teli mélyhűtő. A pékárut szombaton napközben akartam megvenni a szokott helyen, de elment az idő mindenfélével, és csak este 8-kor jutott eszembe. Lelkesen el is mentem, és lepattantam a bezárt kapuról. Majd azt is megtudtam, hogy már délután sem volt kenyér, sőt, keddig nem is sütnek...

Így vasárnap reggel előkaptam a Világkonyhát, és lázas lapozásba kezdtem. Mi az a kenyér, ami elkészül, mire a Férj felébred. Ez már alapvetően egy ellentmondás, de szerencsém volt az Ír szódáskenyérrel. Nem kell dagasztani, nem kell keleszteni, gyorsan elkészül, ez az én receptem:). Végigolvastam, persze nem volt meg minden hozzávaló, de sebaj, a teljes kiőrlésű liszt helyett - pedig szokott lenni valami hasonló itthon - jó lesz a sima is, a majonéz helyett a majonézes torma. Ráadásul a kb. 2 éve vásárolt csodamérlegemből elmúlt az elem, így mérni sem tudtam a hozzávalókat. Ahhoz képest nem is lett rossz, sőt:).

Hozzávalók:

• 35 dkg. liszt (a recept szerint 20 dkg. sima és 15 dkg. teljes kiőrlésű)
  
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 2,5 dl. langyos tej
• 1/2 teáskanál majonézes torma (receptben csak majonéz)
  
• 1/2 teáskanál só
  

(update 070412, köszönöm t3v-nek a kezdőlökést:): a majonézt és tormát felejtsük el, író vagy aludttej kell bele, újabb post róla itt)

A lisztet, a sót és a szódabikarbónát, tormát összekevertem, majd hozzáadtam a tejet (persze itt is csaltam, nagyjából fele tej-fele víz ment bele), és jól összekevertem, majd meggyúrtam egy kicsit. Kisebb cipót formáztam belőle, és olajozott formába pakoltam. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem, majd a teraszon, rácson hagytam kihűlni. Igazán finom lett:).